Gömöri lap - Norbee Interjú

Bán Norbert 21 éves és Cakóban lakik. Még alapiskolás korában varázsolta el a rap, s azóta sem eresztette el. Több albuma is megjelent már, tavaly elkészítette az első videoklipjét, s Csízben közönség előtt is bemutatkozott. 

Hogyan kerültél kapcsolatba ezzel a műfajjal?

12 éves voltam, amikor a nővérem meglepett a Sub Bass Monster magyar rapbanda albumával. Nagyon megtetszettek a dalaik, s elkezdtem saját dalszövegeket írni. Először csak otthon, a családomnak és a legközelebbi barátaimnak mutattam meg őket, akiknek tetszett, amit csinálok. Mégis egy időre abbahagytam a dalszerzést, s amikor 2010-ben középiskolába kerültem, ismét elkezdett érdekelni a műfaj, s megpróbálkoztam a zeneszerzéssel is. Utánanéztem az interneten is, hogy a többiek hogy csinálják, de többnyire mindenre magamtól jöttem rá. Soha nem tanultam hangszeren, most tanulok szintetizátoron játszani. S természetesen jöttek az újabb dalszövegek is.

Mi inspirál az alkotásban?

Minden, amit megélek, amit látok,  – legyen az pozitív vagy negatív élmény, szerelem vagy csalódás –, s ezeket mind beépítem a szövegekbe és a zenébe is. Az emberek jelentős része csak a gondokat látja, én viszont úgy gondolom, hogy érdemes a jót is meglátni, s nem árt néha elmosolyodnunk is. Van otthon egy kis stúdióm, s ott alkotok. A zenét számítógép segítségével komponálom, s több rapper ismerősöm is van, mint McBenőő, Mett, Abudabi, Bloo Blasco, Jooner vagy Komédiás, akikkel néha közösen írjuk a zenét egy-egy dalszöveghez.

Hogyan jellemeznéd a stílusodat?

Azt hiszem, hogy már sikerült kialakítanom egy saját stílust, amelyre leginkább a dallamos refrén a jellemző.

Bemutatkoztál már a nyilvánosság előtt is?

Még tavaly nyáron volt az első fellépésem Csízben, ahol öt dalt adtam elő. Remekül éreztem magam a színpadon, a közönség is kitűnő volt, s bár a fellépése előtt volt némi lámpalázam, az a színpadon állva gyorsan elmúlt. Négy albumom is elkészült már, a legutóbbin, ami a 95 KARÁT címet viseli, 14 dal van, de egyelőre csak a barátaimat ajándékoztam meg vele. De az érdeklődők meghallgathatják ezen a linken.

S innen lehet letölteni.

S az első videoklippem tavaly készült el, a Nézz fel címet viseli, s itt lehet megtekinteni. A rimaszombati C.A.W. stúdió készítette, az operatőre Vörös Előd volt, akiben remek barátot ismertem meg, s remélem, hogy az együttműködésünk hosszútávú lesz, s az a sok munka és energia, amit az első klippbe fektettünk,  a későbbiekben sokszorosan megtérül.

Magyarul és szlovákul is vannak rajta dalok, szlovákul Norki adja elő a dalokat. S itt szeretném megköszönni a barátaimnak, akik segítettek az album elkészítésében, így Norysnak, Mettnek, McBenőőnek, Komédiásnak, Bloo Blascónak, Bee-nek, Meatynek, Legendának, Recondite-nek és Norkinak. De köszönet jár a producereknek (McBenőő, Melancholy, Correct, Bloo Blasco), akik láttak fantáziát a dalaimban.

Hogy látod, mennyire nehéz betörni ebben a műfajban az élvonalba?

Az igaz, hogy manapság egyre többen foglalkoznak rappel, ráadásul olyan régióban élek, ahol nem nagyon van lehetőség a bemutatkozásra, de azért talán nem reménytelen.

S hogy állsz a többi műfajjal? A klasszikus zene mennyire áll hozzád közel, s mennyire tud mondjuk inspirálni az alkotásban?

Mozart, Vivaldi vagy Beethoven zenéjét szívesen hallgatom. De közel áll hozzám a rockzene is. S ha már az inspirációra kérdeztél rá, akkor had említsem meg a Requiemet, a Négy évszakot vagy a Holdfény szonátát. De a zene mellett a filmek is hatnak a dalaimra.

Min dolgozol mostanában?

Több dal is készülőben van, s egy új klipen is dolgozunk. Többnyire a barátaimra bízom a zenét, míg én a szövegeken dolgozom. A klipen műteremben és kinti helyszíneken is dolgozunk. Újabban a magyarországi Nagy Barbarával is együttműködöm, aki a refrént biztosítja a dalaimhoz. Már régebben ismerem őt, nagyszerű zenész. Ha az ember szereti azt, amit csinál, akkor nincs ideje unatkozni. S ez rám is érvényes. Szeretném az embereket a dalaimmal meggyőzni arról, hogy ebben a nagy rohanásban is rengeteg ok van az örömre, így a dalaim is pozitív végkicsengésűek.

Vörös Andrea

/Forrás : www.gomorilap.sk/