Amikor azt hitted,hogy elúszott már rég a hajó...
akkor utat törhet benned végre újra a jó.
Nem számít többé, ami hátráltatott...
a gyűlölet emészt másokat, én hálát adok.
Célom egy tisztább életszemlélet, véget nem érhet ez az ének
ami súgja a fülembe aztat hogy "Változzál meg!"
Nem számít már amit 2 éve a lapra véstem,
mikor elvesztek az épkéz gondolatok a fejetlenségben.
Hideg teleket éltem, látszólagos vigyor a képen,
ki kell zárni a rosszat az életünkből itt mindenképpen.
Csak így lehet szívből átadni magad a végnek,
már nem probléma az hogyha körülöttem csak falakat néztek,inkább kikerülnétek...
Esküszöm jobban örülnék ha páran jobbak lennének nálam,
legalább nem basztatnának egyfolytában.
Nem vártam egyesektől, hogy hátba szúrnak és nem lesz hála,
nem vitázok hisz ráfeszülnétek ti az igazságra.
Maradok árva...inkább, mint a rendszer bábja,
mert ezek rá vannak állva teljesen a kópiára.
Behúz az éjszaka engem a természetben szolmizálva,
egy a lényeg a lemondás művészete visz el a jó irányba.
Amikor azt hitted,hogy elúszott már rég a hajó...
akkor utat törhet benned végre újra a jó.
Nem számít többé, ami hátráltatott...
a gyűlölet emészt másokat, én hálát adok.
Mohó az ember és nemtörődöm, inkább agyalni kéne a szebb jövőnkön,
nem pedig pusztítani a levegőt, unokáinktól ellopni a betevőt.
Mondd, hányan vannak a térfeleden?
Amikor én feledem el a neveteket...az ég felemel, oszlanak lassan a kételyek el...
Kitaláltam dolgokat azért, hogy többnek tűnjek...
önző emberi énem, kérlek szűnj meg...Kérlek szűnj meg!
ideje kilépni a sorból,mikor üszkös a lábad,
kijelentem ezen a napon,hogy többé már nem gyötör a bánat.
Belétek költözök majd, mikor itt hagyom a testem,
de még ez messze van, hisz a küldetésem csak tegnap kezdtem.
Mondhatjátok azt, hogy a csatában elvéreztem...
viszont nem állíthatja senki azt hogy nem léteztem.
