Elvettek mindent... csak az igazam ami maradt
Elvettek mindent... hallgasd meg a szavamat!
Elvettek mindent... de nem is számít má,
mert a korsó a kútra tudod mindig vissza jár.
Nem foglaltuk el, csak vissza tértünk,
a hálától a világ népe nem izzad értünk.
..pedig mennyit adtunk,a fenyegetésektől sem riadtunk.
Szembe köptek, hányszor a barátnak nevezettek,
az agressziót már levezettem.
Hiába tiportatok át a házamon,
az önmegtartóztatást hála, hogy bevezettem.
Verekedtem, de csak pórul jártam,
a népek színpadán igazként egyedül álltam.
Szemben a gyarló Júdásokkal...
megy a diskurzus a túlzásokkal.
Ha neked ez kell irány a nyugat,
ahol magasabb szinteket kitár a tudat..
vagy csak ugrálsz akár a nyulak,
átvágtatnak rajtatok a fekete lovak.
Mikor elvették a tintát..vérrel írtam,
egymagam az egész világgal vívtam.
Átadtam magam egy háború ellenes eszmének,
hívhatod ezt az anyagi karrier vesztének..
Elvették tőlünk a történelmet,
hiába gyakoroltuk az önvédelmet.
Csak élek a kéjes szenvedésnek,
ellopott területeken a keresztre ismerős neveket vésnek.
Családjainkat elszakítva,húzták a határt,
igazságtalan volt velünk a világ...
akkor is harcoltunk, mikor kimerült a brigád.
Vérrel áztatott zászlóval,harsogtuk az imát. hiába senki se lát..
Elvették a jogot, egy lapátot adtak..
hogy nyugodtan ássad a sírt magadnak.
Elvették a kultúránkat, a szenny ahogy akar, itt úgy túr gátat,
a jellemet adja az új ruházat,te is vásárold fel az áruházat.
Eladták a lábunk alól a talajt,
letaposták a virágot ami ki csak ma hajt.
Egyetlen esély megfogadni azt, amit Petőfi szavalt,
hisz utolsó rabszolgának nézik a magyart...
