Mindent leterít a vihar amit itt okozol,
saját arcod a tükörben , de te pofozol.
Elsodródsz az árral ha nem kapcsolsz,
ne váljon porrá a neved amikor elpatkolsz.
Viharzik a tenger,
úgy érzed a jéghegyek közt a brigantik elver.
Mikor a kezek között sikamlik a fegyver,
akkor kell a karokra csapni,aprítani a rendszert.
A mesterlövész ahol nem látod ott hesszel,
téged is elengednek a pesztrátorok egyszer.
mikor reggelente lesztárol a vekker,
tudom te vagy Dexter, Westside-on a gengszter.
A tudatom nagyokat utazik akár a Presser,
a nyílt vizeken többé nem aggály a tender.
Ott fúrod az olajat ahol agrár a center,
formabontó sztender, Avantgárd a benger.
Villog a kék..a szmókot tedd el,
kiszimatolják ezek, mint a Gordon Szetter.
Nem fajtiszta,barátkozom a kóbor ebbel,
leterhel az Alter ,batár a trimeszter...
Meszelem a falat,amit firkáltok,
a kamu szólásszabadságtól ti itt mit vártok.
A toll a papírra nem ritkán fog,
diktál a kényszer, a Nukleotid párok.
Amit jónak hittél,az hitvány volt,
a saját damil kifeszítve megin kit gáncsolt.
Ne szánd a sulykot,amíg van aki istápol,
a végén úgyis uralkodó lesz az ispánból.
Kicsírázik az egó habi freestyle-ból,
a kedvenc italom az nyílván bor.
Üvölt a nyílzápor,betalál az ízmámor,
adjatok karizmát,már elég volt a gizdákból.
..A tavamban úszkálnak a pisztrángok,
a távot leúszom,addig a nádat piszkálod.
A grál az asztalon,kapizsgálod,
a lényeget, megszerzem magamnak a hitelt
nem alamizsnát várok..magasztal a hited...
Mindent leterít a vihar amit itt okozol,
saját arcoda tükörbe ,de te pofozol.
Elsodródsz az árral ha nem kapcsolsz,
ne váljon porrá a neved amikor elpatkolsz.
